A szerelem és a párkapcsolat furcsa jelenségek. Két ember egymásra talál, aztán valahogy úgy alakul, hogy mélyen és erősen kötődni kezdenek egymáshoz. Legyen ez egy hosszú, akár éveken át tartó barátság után, legyen ez 10 percnyi üzenetváltás után egy társkereső oldalon, de megtörténik. A szerelemnek persze rengeteg formája létezik: párkapcsolatonként egyedi. A szerelemnek, mint érzelemnek az összetevőit és vonzatait más párok más és más módon érzékelik és értelmezik; sőt, még a párkapcsolatokon belül is gyakran különbözően élik meg a felek a megjelenő érzéseket. A párkeresés egyik megosztó kérdése a szikra jelenléte és fontossága. Mikor kellene érezni azt a bizonyos kémiát? Kell-e egyáltalán? Ha nincs szikra, ha nincs kémia, akkor abba a kapcsolatba inkább már nem is érdemes belekezdeni?
Nem csak a romantikus kapcsolatok során merül fel a „szikrázás” témája. Rengeteg barátság alapszik azon, hogy „ők egyszerűen csak nagyon egy hullámhosszon vannak”. Persze fent lehet tartani olyan baráti kapcsolatot is, amiből hiányzik a kémia, de annak gyakran elsődlegesen a kényelem vagy az előnyszerzés áll a hátterében, mint például a munkahelyi vagy iskolai barátságoknál. Egy párkapcsolat dinamikája azonban igencsak különbözik egy barátságétól, így a szikra is egy kicsit más szerepet játszik a szerelemben: ahogy erről az imént szó volt, egy barátság kezdetekor a jó összhang és a kémia jelenléte nagyon is hasznos, hiszen ebből alakulnak ki az igazi aktív, dinamikus, megértő, őszinte kapcsolatok, amik nem előnyökért vagy kényelemből jöttek létre, hanem azért, mert a felek valóban egy húron pendülnek. Egy párkapcsolat ellenben folyamatos mentális jelenlétet igényel: lényegesen több időt töltünk a másikkal, számos közös döntést kell hoznunk, nagy felelősségtudattal kell rendelkeznünk, és sokkal nyugodtabbnak és kevésbé impulzívnak kell lennünk ahhoz, hogy ez hosszan fenntartható legyen.
Látszólag erre a gondolatra cáfol rá kissé egy, a szenvedélyes szerelemben az arousal (a szervezet éberségi, izgalmi, gerjesztettségi állapota) szerepét vizsgáló kutatás (Harvey és mtsai, 1986), amely azt állapította meg, hogy legalább hat hónappal a szerelem vége után is az emocionális arousal-re emlékezünk legjobban a kapcsolatból. Ezek alapján mondhatnánk, hogy tessék, itt a bizonyíték, a szikra igenis szükséges egy párkapcsolatban, ez az, ami a legerősebb nyomot hagyja bennünk, ettől lesz emlékezetes az egész. Ez azonban így, ebben a formában tévedés lenne. Nem a szikra és a kémia az, amire a legjobban emlékszünk később, hanem az érzelmi arousal. Persze, a szikra megtapasztalásának is van ilyen hatása, szükségességét azonban ezen elmélet nem bizonyítja, hiszen ez az izgalom sok más, az adrenalinszintet emelő aktivitásban is létrejön, amelyben a pár együtt vesz részt, vagyis az emlékezetben megragadó érzelmi arousal mesterségesen is kiváltható – legyen szó extrém sportokról, vidámparkozásról, esetleg közös horror film nézésről. Így, ha valaki emlékezetessé szeretné tenni magát a kiszemeltje számára, jobban teszi, ha az első randevún kávézás helyett inkább fizet egy kört a hullámvasúton.
Sternberg szerelemről való háromszögelmélete (1988) szerint a beteljesült szerelemben a három szerelmi komponens mindegyike megtalálható: az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség. Észrevehetjük, hogy ha a szenvedélyen kívül a másik két komponens közül bármelyik, vagy esetleg mindkettő hiányzik, abból csak romantikus szerelem (intimitás és szenvedély), buta szerelem (szenvedély és elköteleződés), vagy elvakult szerelem (csak szenvedély) keletkezhet; így a kapcsolat nem végződhet beteljesült, tiszta, hosszantartó szerelemként. Ha a szikrát a szenvedély egy összetevőjének feleltetjük meg, világossá válik, hogy csak a szikrára és a kémiára egyedül nem lehet tartós kapcsolatot építeni. Ugyanannyira fontos – ha nem még fontosabb – a hasonló értékrend, a hasonló célok és a megfelelő kommunikáció a felek közt.
A szerelem, a vonzalom és a párkeresés mindig is egy rendkívül érdekes, viszont annál megfoghatatlanabb kérdéskör volt az emberiség számára, és mivel mindenki egyéni módon tapasztalja meg a szerelmet, nem általánosíthatunk túlságosan a témában. Mindenesetre azt bátran kijelenthetjük, hogy a párkapcsolaton belüli szikrára a média és a társas élet túlságosan nagy hangsúlyt helyez, holott ez a tartós kapcsolatokhoz egyáltalán nem elsődleges. Itt nem arról van szó, hogy nem fontos az összhang és a bizsergés, hanem arról, hogy inkább a kémia terén kössünk kompromisszumokat, mint a hasonló értékrend és a jó kommunikáció kérdésében.
Képek forrása: pinterest.com
Gecsei Zorka